Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

A MHTT legfrissebb hírei

Diffúz nagy B-sejtes lymphoma - Interjú dr. Varga Gyulával

2012.05.26. - MHTT
A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb lymphomatípus, így az agresszív lymphomák között is ezzel találkozunk a leggyakrabban. A betegség diagnózisáról és kezeléséről dr. Varga Gyula, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának professzora beszélt.


Bejelentkezve megnézheti a videó interjút!



– Általában a betegség milyen stádiumában fordulnak a páciensek orvoshoz, és mennyire lehet eredményesen kezelni ezt a szövettani típust?
   

– Szerencsére a betegek egyharmada a betegség kezdeti stádiumában jelentkezik orvosánál, miután észrevette, hogy testén valahol nyirokcsomó-megnagyobbodása van. A betegség kezelését tekintve pedig egyfajta sikertörténetről  beszélhetünk,  ugyanis  a  betegek 50–70%-a a kezelések után 5–10 évvel is életben van. Akit tehát korán, még a kezdeti stádiumban elkezdenek kezelni, annak 70–80% esélye van arra, hogy akár már egy kezelés után teljesen tünetmentes lesz egy évtized múlva is. Azok a betegek, akiknél már kiterjedtebb a betegség, 50–60%-os eséllyel számíthatnak arra, hogy öt év múltán is tünetmentesek lesznek, és öt-tíz év elteltével mondhatjuk azt, hogy meggyógyultak.

– A diagnózis felállításakor el lehet-e dönteni, hogy melyik beteg hogyan reagál majd a kezelésre?    

– A B-sejtes lymphoma főként az időseknél fordul elő, így a diagnóziskor ők már 65 év felett járnak, és gyakorta más betegségekben is szenvednek. Döntő, hogy korai stádiumban lévő, úgynevezett lokális betegséggel, vagy kiterjedt kórral állunk szemben. Ha valaki nem reagál eléggé kedvezően a kezelésre, akkor intenzívebb kezelést kell választani a teljes remisszió érdekében, ami a hosszú túlélés kulcsa. A 1990-es években dolgozták ki azt a nemzetközi prognosztikus indexet, amely a stádium, a beteg kora, bizonyos enzimértékek (LDH) alapján képes besorolni a betegeket a kis, illetve a nagy rizikójú csoportokba. Emellett gőzerővel folynak a molekuláris biológiai kutatások arra vonatkozóan, hogy a biomarkerek alapján is készíthessünk prognózist. A legszerencsésebb, ha a lymphomás beteg CD20-pozitív, ugyanis ez az a felszíni marker,  amely  ellen  létezik egy nagyon hatásos monoklonális antitest. Ezek a kutatások reménykeltők, de a biomarkerek közül sajnos nincs olyan, amely egyértelműen jobb lenne, mint a prognosztikus index alapján végzett terápiás válaszbecslés.    

– Van-e különbség a korai stádiumban lévő, illetve a kiterjedt betegség kezelése között?
   

– A lokalizált betegség kezelése viszonylag egyszerűbb, ugyanis a standard kezelés a CD20 antitest és kemoterápia együttes alkalmazását jelenti. A szükséges kezelési ciklusok száma lokalizált esetben 3-4, a kiterjedt betegségnél pedig 6-8. Ezt egészítjük ki lokalizált betegségnél sugárkezeléssel, amelyet csak arra a területre irányítunk, ahol a daganat jelentkezett. A kiterjedt betegség kezelése 8 ciklus R-CHOP alkalmazását teszi szükségessé, a mellékhatások pedig szerencsére nem olyan jelentősek, mint például a Hodgkin-kór kezelése esetén. A legrosszabb szövettani típusoknál a 8 ciklus sem bizonyulhat elegendőnek. Ebben az esetben a kezelés után is kimutatható egy kis mennyiségű, rejtett tumor, minimális reziduális betegség, ami recidíva veszélyét hordozza. Ekkor alkalmazunk autológ őssejt-átültetést az első komplett remisszió idején a remisszió konszolidálására. Amikor úgynevezett up-front terápiaként használjuk az autológ őssejt-átültetést, akkor a metaanalízisek azt mutatják, hogy ezeknek az eredményei nem jobbak, mintha csak a klasszikus kezelést kapják a betegek.  

– Minden daganatellenes kezelésnek, citosztatikus terápiának vannak mellékhatásai. Mi a helyzet a DLBCL esetén?    

– Mellékhatások természetesen ennek kezelése kapcsán is léteznek. A korai mellékhatások – hányinger, átmeneti fehérvérsejtszám-, vérlemezkeszám-csökkenés – a mai modern gyógyszerekkel viszonylag jól kézben tarthatók.  A késői szövődményektől ugyanakkor jobban kell tartanunk, ezek közül is a második daganat a legveszélyesebb. Bizonyos mennyiségű citosztatikum adása után jelentősen nő a rákbetegségek kialakulása, míg a standard R-CHOP kezelésnél kisebb, egy-kétszeres növekedést mutattak ki. A körülírt betegségre adott egy-két mező terjedelmű sugáradag azonban egyértelműen nem növeli a második daganat kialakulásának esélyét. A nyaki daganatok kezelésekor a nyelőcsövet is óhatatlanul éri sugárdózis. Az ezt követő nyálkahártya-gyulladás sajnos hosszan megmarad, és ez okozhatja a legkellemetlenebb tüneteket. Közismert tény, hogy a monoklonális antitest hozzáadása a citosztatikumhoz nem növeli a mellékhatások számát. A késői mellékhatások aránya tehát kicsi, és ha körülírt sugárkiegészítésre van szükség – ami nem csak korai, hanem előrehaladott stádiumban is alkalmazható –, a későbbi szövődmények szempontjából ez sem jelent reális veszélyt.  

- Mire számíthatnak azok a betegek, akik nem reagálnak a kezelésre, vagy a betegségük kiújul?    

– Ők alkotják a betegek legtragikusabb csoportját – számukra jelenleg sajnos nem rendelkezünk igazán hatékony kezelési módszerrel. Ilyenkor alkalmazhatunk kísérleti terápiát új gyógyszerekkel, illetve őssejt-átültetést. Ez utóbbinak azonban kevés a sikere, és a költség-haszon arány alapján nem igazán érdemes megpróbálni. Végső esetben, főként idős, más betegségekben is szenvedő pácienseknél palliatív gyógymódra kényszerülünk. A kiújult betegség gyógyításakor jobbak a kilátások. A betegek közel fele a második kezelést követően részleges vagy teljes remisszióba kerülhet. Ők az igazi alanyai az autológ őssejt-átültetésnek, amellyel jórészük remisszióba hozható, és hosszan túlélővé válik.
Kérem várjon...
Kongresszusok listája
  • H
  • K
  • Sze
  • Cs
  • P
  • Szo
  • V
  •  
  •  
  •  
  •  
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31